5. rész ~ 'Are you ready to die?'

*Leira Smith*

A sötét ég megfélemlítően húzódott felettem. A hideg föld kis híján megfagyasztotta a hátam. A harmat teljesen átáztatta a pólómat. A fejem sajgott. Hunyorogva nyitottam ki a szemem de bár ne tettem volna. A látvány sokkoló volt..ott volt. Ott volt Niall és farkasszemet nézett a hatalmas döggel.
Talán ha a hátam nem fájna ilyen nagyon fel is állnék és körbenéznék kandikamera után kutatva, de azt hiszem életem végéig lebénultam a fájdalomból ítélve szóval veszteg maradtam. A fülembe zúduló vér megakadályozta azt, hogy ki tudjak valamit venni abból amit Niall motyog. Mintha veszekedett volna a lénnyel. 'Ugyan már Leira, hogy tudna veszekedni vele? Gondolkozz.' - korholt egy belső hang.
Nem is tudom mióta lehettünk kint, de már hajnalodott. Az én aggodalmam meg csak nőt. Bepánikoltam. Nem magam miatt..hanem amiatt a kedves fiú miatt akit két órája még nem is ismertem és most itt fekszek a földön sajgó háttal ő meg éppen egy nagy szőrös farkasszerű lénnyel "társalog". Ha ezt valaki két órája mondta volna nekem kinevettem volna. Sőt sírva nevettem volna.
A gondolataim igen mélyre elkalandoztak de egyszer csak kizökkentettek a gondolat menetemből. A farkas egy lépést tett a szőkeség fele és kivillantotta fogait. A nyál csak úgy zúdult ki a szájából. Rendes körülmények között "fújogtattam" volna de szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy ez nem volt rendes körülmény. Csak vártunk. A percek óráknak tűntek..én meg ismét megadtam magam a fájdalomnak és minden elsötétült.

Álmodtam. Egy mezőn voltam gyönyörű fehér ruhában. A nap melegen sütött és ahogy végignéztem a mezőn felfedeztem egy alakot a másik felén. Farmer nadrágja feszesen állt a karcsú lábain, a fehér blúza meg tökéletesen felfedte kiálló kulcscsontját szőke haját fújta a szél. Ő volt. Maga a tökéletesség, a gyönyör és ártatlanság. Rám nézett és elmosolyodott..imádtam. De mikor léptem volna felé, egyszer csak mintha fekete fátyolkendőt eresztettek volna a rétre minden besötétült. A virágok eltűntek és helyükbe megrepedezett földdarabok jelentek meg. A zöld fűnek nyoma sem volt..a fák meg kiszáradt, korhadó törzsek lettek. A madárcsicsergést felváltotta az ágak sikítás szerű reccsenése..és az én szőke hercegem pedig még mindig a helyén állt. De a hátából két óriási fehér szárny bújt elő. Megijedtem. Menekülni szerettem volna de megbotlottam egy repedésbe és a földre zuhantam. Fehér ruhám bemocskolódott és elszakadt. Niall lépett egyet felém én meg ösztönösen hátrább kúsztam..akkor már rettegtem. Mint egy kisgyerek az ágy alatt lapuló szörnyektől..csak annyi volt a különbség, hogy ezt nagyon is valóságosnak éreztem.
Felszöktem a földről és hátrálni kezdtem..majd futni. Meg-meg botlottam a kövekben, földdarabokban és a számtalan repedésben de nem álltam meg. Reméltem, hogy minél hamarabb kiutat találok de bárhová néztem kihalt pusztaság terült el. Amíg egyszer csak egy épület jelent meg szinte a semmiből. Bementem.
A falak omladoztak, az ablakai be voltak törve. Nem volt túl otthonos. Viszont volt ott valaki..egy nő. Egy öreg nő állt az egyik ablak előtt. Szerettem volna megtudni, hogy mit keres itt egy ilyen házban de mire kinyögtem volna valamit a nő megfordult. Rám nézett és elmosolyodott. Közelebb lépett és azt mondta..'készen állsz a halálra?'

___________________________________________________________________
Hát itt is vagyok..ismét:) Remélem örültök neki.
Most inkább nem mondok időpontot a következő részre. De igyekszem a jövőhétre megírni:)
Remélem tetszik majd nektek a rész és várom a véleményeket komiba! Nagyon jólesne:)
xoxo Andi