4. rész ~ "My name is Niall. Niall Horan"

*Leira Smith*

A sikeres díjátadó után következett az én személyes kedvenc részem az estéből. A tiszteletemre rendezett party. A zene dübörgött, az italok csak fogytak és a hangulat csak fokozódott. Jobbnál-jobb táncokat lejtettek a szerelmes párok...vagy éppen a nem szerelmes párok. Mint mi. Hogy ki is az a "mi"? Hát én és Niall. Hogy milyen Niall? Hát Niall Horan. Hogy ki az a Niall Horan? Mivel túl sok a megválaszolatlan kérdés így elkezdek mindent a leges legelején..

*Visszatekintés*

Lassan és bizonytalaniul lépkedtem a székek között. A házigazda mindenkit átirányított a nem messze levő szórakozóhelyre ahol megünnepelhetjük a mai napot. De én csak a székek között járkáltam. Nem volt kedvem elmenni abba a buliba. Mindenki csak gratulált és kezet rázott volna. Ez nem baj de egy idő után unalmas. Nem köt le, én pedig szórakozni mennék. Hiszen mint ahogy reggel is eldöntöttem ez az én napom lesz. Végül aztán gondoltam, hogy mégis elkellene mennem hiszen miattam szervezték. Még egy utolsó pillantást vetettem a színpadra ahol még pár perce boldogan mondtam a beszédem az apró mikrofonba ami megfelelő erejű hangot bíztosított az érzéseimnek. 

De amint megfordúltam egy tengerkék szempárba ütközött a tekintetem. Amihez szőke, felzselézett haj, ellenállhatatlan kisfiús mosoly és erős felsőtest is társult. Egyből felismertem...ő volt aki elkezdett tapsolni a beszédem után. De úgy érzem mintha valahol már találkoztam volna vele. Mintha már ismerném...de nem tudom honnan.

- Szia - mosolygott így elővillantak a fehér fogai.

- Szia - válaszoltam bizonytalanul.

- Te nem kellene a partin legyél? Hiszen te vagy az "ünnepelt" - mutatott idézőjelet az ujjaival.

- Kérlek ne is mond - sóhajtottam. - Semmi kedvem nincs bájcsevegni, kezeket rázni és köszöngetni egész este...bulizni akarok! Hiszen ez az én estém! Vagyis az kellene legyen.

- Meg tudlak érteni - kacagott gúnyosan. - De gyere velem és bulizzunk.!

Akkor felém nyújtotta kezét. A kézfejem nagyon pici volt de amikor az Ő oriási kezébe csúsztattam ujjaimat még apróbbnak tűnt. 

Kedves mosolya elűzte minden kételyem. Kék íriszeinek csillogása láttán nyugodtság költözött a szívembe. Nagy tenyere bíztonságot nyújtóan ölelte körbe az enyémet. Kipirult arrcal néztem az összekulcsolt kezünkre és arra a titokzatos fiúra akinek még a nevét sem tudom de jobban megbízok benne mint bárki másban. Az a rabul ejtő szempár és az a töké...várjunk csak! Rabul ejtő szempár. Hol hallottam én már ezt?

A sarkammal megállásra kéztettem a titokzatos fiút. Ezzel elértem, hogy rám emelje tengerkék szemeit amiben most az értetlenséget véltem felfedezni. Gondolkoztam, hogy hol találkoztam már vele..

- Mi a baj? - kérdezte felvont szemőldökkel.

- Valahol mi már találkoztunk...

- Mi? Dehogy is. Hol találkoztunk volna? Mikor? Miért? Mi nem!! - a hangjában némi idegességet (!?) lehetett hallani.

De akkor beugrott nekem, hogy hol is találkoztunk. Emlékszem rá. Tudom ki Ő. 

- Emlékszem rád. - jelentettem ki mosolyogva.

- Mi? Rá-rám? Ho-honnan? - kérdezte félénken.

- Te voltál az aki kimentett a medencéből gyakorláskor. Tudod amikor rámmosolyogtál én meg belezuhantam - nevettem kínosan.

- Jaj i-igazad van, de hülye vagyok..hát persze hogy akkorláttál mikor láttál volna máskor - csalt egy farcs mosolyt az arcára.

- Jól vagy? - kérdeztem hiszen olyan zavartnak tűnt.

- Persze...de milyen modórtalan vagyok! A nevem Niall. Niall Horan - mutatkozott be.

- Az enyém meg Leir..

- Tudom - kuncogott. - De induljunk.

És már másodjára kezdett el kihúzni a nagy teremből. Másodjára borult bíboros pírbe az orcám meleg keze érintése miatt.

*Visszatekintés vége*

A zenék ütemesen váltották egymást. Megkaptam amit akartam és ezt csak Niallnek köszönhetem. Miatta lett ez az én estém. Az enyém és nem egy "kézrázós, köszöngetős, gratulálgatós bájcsevellyel teli" utóbuli. 

Sorra ittuk az ütősebbnél-ütősebb italokat. Jack Daniels, Jager, koktélok, konyakok...a látásom már homályosodni kezdett amikor valakit vagy pontosabban valamit megláttam kint. Hatalmas termete és szőrrel ellepett teste magára hívta a figyelmem. Káprázó szeme áthatolt a tömegen. Pallantásai olyanok voltak mintha keresne valakit. Sejtésem beigazolódott hiszen amikor tekintete az enyémbe fúródott haragosan összehúzta a piros, lángoló szempárt és egy szökkenéssel már ott sem volt. Ezt nem hagyhattam annyiban..

Átfurakodtam a tömegen egyenesen a hatalmas üvegajtóig. Vállal megnyomtam kifele ezzel elérve, hogy kinyíljon. A hideg levegő megcsapta az arcom. Megborzongtam. A szemem lassan kinyitottam és szétnéztem a szórakozóhely előtti füves részen. Mivel semmit sem láttam indultam volna befele ezért megfordúltam. Bár ne tettem volna...

Egy nyáladzó, vicsorító szőrrel teli farkasszerű pofával találtam magam szemben. A piros szemeiről tudtam, hogy ez az a valami ami engem keresett. A testem megfagyott a félelemtől. Vérfarkas! Kiáltani szerettem volna de nem jött ki hang a torkomon. Még utoljára ránéztem az előttem álló, megfélemlítő valamire mielőtt egy erős rántást nem éreztem hátulról. Megtántorodtam és elbotlottam egy kőben.

Az a pár másodperc amikor zuhantam a kemény talaj fele óráknak tűnt. És mielőtt végleg elsötétült volna minden azelőtt a felismerés hasított az elmémbe...HIÁNYZIK AZ EGYIK FOGA!

______________________________________________________________

Itt is lenne az eheti rész! :) Remélem elnyeri a tetszéseteket és nem okoztam csalódást :)

Jó olvasást kívánok és kérlek egy kis jutalomként hagyjatok nekem pár komit! :) Előre is köszönöm :)

have a nice night xx