3. rész ~ " I'm a fool! "

*Leira Smith*

Szálltam. Pontosabban szálltunk. Magasan a föld felett otthagyva a problémákat, szomorúságot...mindent! Csak a csodálatos és lélegzetelállító kilátást szugeráltam ami a szemem elé tárult. Sosem láttam ehez foghatót. Álmomban rengetekszer elképzeltem ahogyan szállok. Nem...nem szárnyak segítségével. Csak úgy valami csoda folytán. Valami hihetetlen erő kapott fel és repített. Messze az alvó önmagamtól, a háztól, kerttől. Fel a messzeségbe ahol az angyalok tanyáznak. Ahol a fehér vattacukor szerű felhőkön űlve nevetgéltek. De ez csak egy álom volt. Mostanáig..
Az angyalokat leszámítva minden ugyan olyan volt mint az álmomban. Hihetetlen hasonlósággal. Nagyon furcsa volt. Miért nem mond nekem most sem semmit? Hogy mi ez az egész? Talán...talán nem bízik bennem!? És mintha a felettem levő angyali alak olvasott volna gondolataimban leereszkedett a kemény, bíztos talajra és azonnal válaszolt.
- Elégszer kérdőre vontál már engem affelől, hogy miért téged választottalak. Hogy, miért is pont Leira Smith került fel a Védettek Listájára. Hidd el idővel mindenre fény derül most csak annyit mondhatok: Vigyázz! Sokan próbálnak majd szert tenni a te erődre! Sokan akarnak bántani vagy megszerezni maguknak. Ezért ne bízz senkiben! Egy embert kivéve: védelmező, rabul ejtő szempár, éles mosoly. A nevét nem árulom el, ha majd eljön megtudod mi az. Megtudod miért Ő és azt is, hogy miért Te.
Ahogyan befejezte a mondanivalóját egy hangos suhanás kíséretében elszallt mögülem. Remek! Nem, hogy megmagyarázta volna még jobban összezavart. Mi az, hogy "ha eljön megtudod?" vagy "rabul ejtő szempár?". Mit próbál elmondani? Hogy nekem különleges erőm? Maximum a feltűnési viszketegségem vagy a két ballábam. Éljen szuper erőm!
Ezekkel a gondolatokkal ballagtam hazafele a hideg talajon. Mivel a cipő lekerült a lábamról és a kezemben szorongattam, a kövek fájó érzést keltettek az amúgy is felsértett talpaimban. Amint a hűvös londoni levegőről beérkeztem a meleget nyújtó nem éppen nagynak mondható házamba a testem jólesően fogadta magába az éppen nagy mértékben nekem csapódó meleg levegő. A pilláim rebegtek, a testem felhevült. Amint kinyitottam a kék szemeimet a félelem szikrája gyúlladt a testemben. A házam a feje tetején állt. A bútorok felforgatva néhol egy-egy mély karmolásnyommal (!!?) megspékelve. A függönyeim leszaggatva, a víz mosta a kis helyiséget és az ablakok mind be voltak tőrve. A félelem kezdett eluralkodni rajtam. A fogaim összekoccantak egymással, a szemeim kikerekedtek és sűrgősen kapkodtam a fejem minden kis nesz irányába.
De a legjobban az emeleti zaj vitte a prímet. Egy ablaktörés hangja csapta meg a fülem. Lassan elindultam a lépcső fele azt mondogatva, hogy "ugyanmár Leira nem lehetsz ennyire nyuszi!". Pár perc múlva már a felfordúlt szobámat csodálhattam testközelből. Ugyan az a látvány fogadott mint pár perce. Kitört ablakok, összeszabdalt szőnyegek, felfordúlt ágy, feldúlt szekrény, rémisztően nagy karmolásnyomok mindenhol. De egy dolog felkeltette a figyelmem. Egy fehér, nagy valami kandikált ki az éjjeliszekrényem kemény faalapjából. Amint közelebb léptem megcsodálhattam egy oriási fogat. Megragadtam és próbáltam megszabadítani a kis tákolmány fogságából. Sikerült is. A kezemben tartottam a véres szerzeményem. De különös módon nem undorodva néztem rá. Csodálattal vizslattam tökéletesen sima felületét, hegyesen ágaskodó tetejét ami felsértette az ujjom. Bevittem a füdőmbe - már ami megmaradt a helyiségből - és lemostam a ráragadt vért ami sejtésem szerint a titkos vendégem hagyott maga után.

***

Itt fekszek Bess ágyában oldalamon a horkoló szőke barátnőmmel. Hiszen hova is mehettem volna máshová mint Bess Williams-hez.
A mai nap történtei kavarogtak a fejemben. Elöszőr az a furcsa mondat amit az angyalom mondott. "Hogy is hangzott?" - próbáltam felidézni. 'Hidd el idővel mindenre fény derül most csak annyit mondhatok: Vigyázz! Sokan próbálnak majd szert tenni a te erődre! Sokan akarnak bántani vagy megszerezni maguknak. Ezért ne bízz senkiben! Egy embert kivéve védelmező, rabul ejtő szempár, éles mosoly. A nevét nem árulom el, ha majd eljön megtudod mi az. Megtudod miért Ő és azt is, hogy miért Te.' - jutott eszembe és sejmes hangján csengtek a fejemben ezek a bűvös szavak. Vajon, hogy értette? Mit szeretett volna közölni velem? Talán a ma esti történtekért is Ő a felelős? "Neem az nem lehet! Megmentett! Hogy gondolhatsz ilyent róla?" - dorgált a lelkiismeretem.
Az álmosság kezdett eluralkodni rajtam. Azon az éjjelen az álmaim kizárólag egy fehér szárnyú, erős angyali alak körül forogtak.

*1 hét múlva*
Ma van a nap. Ez a hétfő más mint a többi. Ma reggel kivételesen nem utálattal kelek ki a meleg ágyamból. Ma van az én napom..hiszen ezen a napon van a díjátadóm. Ma hivatalosan is elismert műugró leszek.
Úton a furdő fele ismételgettem a beszédemet. "Annak van itt az ideje, hogy rossz vonatokra döntsünk nem annak, hogy jó döntésekre üljünk!" Mii? Ezt én mondtam? Miaz már, hogy jó döntésekre üljünk!? Bolond vagyok...
Az órára pillantottam és gyors léptekkel közeledtem a gardróbom fele hiszen már 9:00 - et ütött az óra. Fél óra és én már elismert leszek. Csak ne szúrjam el.

***

- ...ÉS ÖRÖMÖMRE SZOLGÁL BEMUTATNI AZ IFJÚ DE MÉGIS ÓRIÁSI TEHETSÉGGEL BÍRÓ LÁNYT AKI KÜZDÖTT AZ ÁLMAIÉRT! HÖLGYEIM ÉS URAIM...LEIRA SMITH! - mondta egy enyhén kopaszodó férfi a beszédje végén.
Lassú, megfontolt léptekkel közeledtem felé és amint felértem átnyújtott egy díjat. Egy lány volt rajta aki egy pallón állt. Mosollyal az arcomon, idegesen dobogó szívvel léptem az apró mikrofon elé és megkocogtattam. Amikor megbizonyosodtam, hogy mindenki hallani fogja a kis előadásomat belekezdtem.

"Nagyon köszönöm a lehetőséget! Nagyon sokat jelent nekem, hogy azt csinálhatom életem hátralevő részében amit szeretek és el fogadnak mások is. Köszönöm a szüleimnek a bíztatást hiszen ha ők nem lennének most nem állnék itt. Igen furcsa nekem még ez a dolog. Igen! Mostantól nem csak egy általános lány leszek különös hobbival akit mindig azzal cukkoltak, hogy a 'vízben született!'. NEM! Ez nem én vagyok. Egyesek szerint a hobbiknak kell szentelni az életet mert az csak jó kimenetelű lehet. De vannak akik szerint badarság és kicsinyes ha az álmaidban élsz. És én igazat adok az utóbbinak! Butaság az álmaidban élni...az álmaidat élni kell nem pedig bennük roskadni és hinni, hogy maguktól valóra válnak. Ezért tenni kell. Az apró dolgok ami megadatnak nem érnek fel azzal a felemelő érzéssel amikor egy olyan dologért ismernek el amit magad értél el. Amit saját magadnak köszönhetsz! Köszönet a nővéremnek amiért megtanította nekem: "Ne élj az álmaidban hanem élld az álmaidat!!" Köszönöm. - fejeztem be a kis beszédemet.
Csend uralkodott a teremben. Én már kezdtem kínosan érezni magam. De akkor éles tapsot véltem felfedezni valahonnan a hátsó ülések közül. Egy szőke, velem egyidős fiú serényen ütte össze kezeit ezzel jelezve, hogy tetszett amit mondtam. Sorra harsantak fel a tapsok, fütyülések, éljenzések. Én meg boldogan sétáltam le a pódiumról...MEGCSINÁLTAM!

_______________________________________________________________________
Egy kicsitt hamarabb hoztam a részt! :) azt is meg tudom magyarázni miért...az egyik legjobb barátnőm ma holnap jön haza a kirándulásáról és szeretném meglepni :) SZÓVAL ÁGI EZT CSAK ÉRTED! :))
Egy kedves kommentelő kedvéért átírtam egy részt.  Remélem így már tetszik neki! :)

KOMIZNI, KOMIZNI, KOMIZNI! :) várok hosszabb tartalmasabb kommenteket! :)